Sokszor hallhattad már, hogy egy processzor kettő, négy, hat, nyolc, vagy akár még több maggal rendelkezik, vagy hasonló kontextusban, hogy hány szálas, de nem tudod ez mit befolyásol? Akkor most segítünk tisztába tenni a dolgokat.
2005 környékén érkeztek meg az első említésre méltó fogyasztói, több magos processzorok, azóta a piacról teljesen eltűntek a régi, egymagos CPU-k. Ilyen szempontból asztali és laptop CPU-k terén is hasonló a felhozatal, mindkét neves gyártó többmagos technológiákban gondolkodik, na de mégis ez miért jó nekünk?
A magokról és szálakról:
A processzormagok úgy a legegyszerűbb elképzelni, mint egy csoport munkást. Az egymagos processzorok esetében csak egy munkásról beszélhettünk, de egy négymagos procinál már négy munkásunk van, mind mást és mást csinálnak, egymásnak csak akkor segítenek, ha a program úgy lett megírva, hogy képes legyen ezt használni, ellenkező esetben más programokkal foglalkozik a többi mag, nem unatkoznak.
Hasonlóan kell elképzelni a többszálas processzorokat, egy kétmagos, de négy szálas processzort úgy képzelhetünk el, hogy van négy, félkezű emberünk, akik úgy viselkednek mint az előző példa emberei.
Gyakorlatban ez olyan ‘hátrányt’ (ára miatt inkább előnyt) jelent, hogy a kisebb feladatokat gyorsabban elvégzik, mintha két darab kétkezű munkás (sima kétmagos proci) lenne, viszont a nagyobb feladatokhoz amit csak egy ember (mag / szál) végezhet, ott nem tud segíteni a többi. Az intel ezt a technológiát hyper-threadingnek nevezi, amit általában i3 és i7 processzorokban alkalmaz.
Sokan tévesen ítélik meg egy-egy processzor erejét, és csak az órajelét veszik figyelembe. Itt sajnos azt a hibát követik el, hogy a CPU-k felépítéstől függően más és más mennyiségű órajel alatt végzik el az adott feladatot. Biztos tudjátok, hogy vannak például 2×4 maggal szerelt mobilok (két processzor, fejenként 4 mag), gondolhatná ebből az ember, hogy ez kétszer jobb egy 4 magos laptop vagy akár asztali processzornál is, de ez nem így van. A notebookokba csökkentett fogyasztású, alacsony teljesítményű processzorokat szokás rakni (hogy megfelelően le lehessen hűteni), a telefonokba, tabletekbe pedig RISC (csökkentett utasításkészletű) procikat.
Ez utóbbi végletekig lebutítva annyit jelent, hogy egy asztali / laptop processzor beépített áramkörön keresztül tud szorzást számolni, borzasztó gyorsan, addig a mobil processzor elkezdi X szer összeadni az adott számot, mert szorozni ugyan nem tud, de máshogy el tud jutni ugyanarra az eredményre. Ennek az egyszerű működésnek / felépítésnek is köszönhető például a roppant alacsony energiafogyasztása és hőtermelése a telefonokban / tabletekben található processzoroknak.
Következő CPU-val kapcsolatos cikkünkben az AMD és INTEL aktuális procijait fogjuk összehasonlítani, azok erősségeit és gyengeségeit kiemelni, hogy érthetőbbé tegyük a gyártók által alkalmazott technológiai különbségeket.
